A megfigyelés az emberiség történelme során alapvető fontosságú tevékenység volt, akár az ókori társadalmakban a veszély jeleire figyeltek, akár a modern korban az ipari gépek teljesítményét mérték. A megfigyelés fogalma azonban, ahogyan ma ismerjük, különösen a technológiával összefüggésben, a 19. században és a 20. század elején alakult ki.
A megfigyelés első formái egyszerű vizuális ellenőrzések voltak, mint például a korai gőzgépek gőzmérői, amelyekkel a gőzgépek helyes működését ellenőrizték. Ahogy a technológia fejlődött, úgy fejlődtek a felügyeleti technikák is. A 20. század elején a villamosmérnökök kifejlesztették az oszcilloszkópot, egy olyan eszközt, amely lehetővé tette számukra az elektromos hullámformák megfigyelését és az elektromos rendszerek problémáinak felderítését.
A számítógépek megjelenésével a 20. század közepén a megfigyelés egyre kifinomultabbá vált. A korai számítógépeket kézzel felügyelték a kezelők, akik figyelték a rendszerhiba jeleit, de ahogy a számítógépes rendszerek egyre összetettebbé váltak, automatizált felügyeleti rendszereket fejlesztettek ki. Ezek a rendszerek folyamatosan figyelték a számítógép működésének különböző aspektusait, és figyelmeztették a kezelőket a lehetséges problémákra.
Az 1980-as és 1990-es években az internet és a hálózatba kapcsolt számítógépes rendszerek elterjedése a hálózatfelügyeleti eszközök kifejlesztéséhez vezetett. Ezek az eszközök nyomon tudták követni a hálózati eszközök teljesítményét, és fel tudták fedezni az olyan problémákat, mint a szűk keresztmetszetek és a kiesések.
Napjainkra a felügyelet a modern technológiai rendszerek szerves részévé vált, és a felügyeleti eszközök széles skálája áll rendelkezésre a problémák észlelésére és diagnosztizálására a szerverinfrastruktúrától a felhőalapú alkalmazásokig. A technológia további fejlődésével a felügyelet valószínűleg még fontosabbá válik az összetett rendszerek zavartalan működésének biztosítása érdekében.